19. Fejezet: Sorsfordító

Reggel. Vélemény? 0.
A madarak csicseregtek, a napfény bekukucskált az ablakon, majd be-beszökött. Hideg szél fújt, Január révén ez nem nagy csoda. Az ajtón kilépve azonnal hóbuckákba ütközünk, és hidegség futott végig rajtunk. Beszaladtam, és jó meleg sállal tértem vissza.
- Na - kezdte Fafej - mai program: Jakborogatás!
- Nem rossz - vigyorogtam rá. Imádok jakokat döntögetni! Halál vicces nézni, ahogy bőgnek, miközben a dombról gurulnak le a nagy állatok.
Elindultunk. Közben belebotlottunk Takonypócba, aki épp egy serpenyő hátulján nézegette magát.

- Szia, Takony. -köszöntünk neki, de fel sem nézett, hogy ki az, csak intett, és elmerült az egonövelésében. Lehettünk volna akár Dagur, vagy Astrid, őt nem érdekelte.
Mikor kiértünk a jéggé fagyott legelőre, azt hittük, Dér Jankó műve. De csak az időjárás volt. És akkor megláttuk, hogy egy szem jak sincs kint.
- Te tömör ökör! - korholtam bátyámat. - Elfelejtetted, hogy tél van?! Ilyenkor semmi nincs kint! Te géni... - azonban nem tudtam végigmondani, mert egy nagy lila valami leütött. Mindkettőnket.
- Áuu! - ordított fel Géniusz.
- Áuucs! - ordított fel Géniusz 2 (én).
Felettünk egy sárkány volt, 2 pár szárnnyal (!!!), nagy fejjel.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottunk fel, és rohantunk teljes erőnkből a faluba.
- HABLATY! HABLAAATY! Egy óriási lila sárkány volt a dombon, valami emberszerűséget védett! 2 pár szárnya van! - hadartam.
- Ó, a Viharszelő. - sóhajtott Hablaty. - Valamit nem mondtam még el.
"Réges-régen, mikor 3 éves voltam, született egy unokahúgom, Skyler. Skyler Storm. Nagyon jó barátok lettünk, minden nap a csutkababáival játszottunk. Ám... Három évvel később elragadta egy Viharszelő. 2 pár szárnya volt, hatalmas fejjel. Nagyon ritka sárkány.
- De ilyet láttunk mi is! - mondta Fafej.
- Azon az éjszakán nálunk aludt a 3 éves Skyler. De sárkánytámadás ért minket. Szörnyennagy Rémségek, Gronkelek, Siklósárkányok ereszkedtek alá az égből. Ámde 1 órán belül egy óriási sárkány rombolta le a házunkat, és elragadta Skyler-t. Meghalt. Rég. De ennek már 9 éve - fejezte be Hablaty.
- Ez borzasztó! - néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
- Tudom.
***
Másnap visszamentünk a színhelyre. Semmi. Vagyis úgy hittük. Egy fa mögött egy pici mélyedés volt. A sárkány akörül járkált.
- Gyere sárkány! Halacskaa! - hallottam Fafej hangját, majd egy hatalmas halkupachoz csalta.
Megláttam a gödörben egy lányt. Mogyoróbarna haja volt, és szemüvege. Smaragdzöld szeme csak úgy csillogott. Meglátott.
- Nyugi! Béé-kéé-veel jööt-teem! - tagoltam.
- Értem én, tudok beszélni. - horkant fel. - Bocsi.
- Elfelejtve. - mosolyogtam rá. - Mi a neved?
- Skyler. Skyler Storm. - mondta, mire elkerekedett a szemem.
- De hát te 9 éve meghaltál! - néztem rá.
- Pillanat. Ezt honnan tudod? - kerekedett el az ő szeme is.
- Hablaty Haddock történetesen a barátom.
- Ismered! Ez csodás! Jujj, de jó! Úgy örülök! El tudsz hozzá vinni... Öhm... Ki is?
- Kőfej.
- Na igen, Kőfej. El tudsz vinni?
- Persze, de előbb mondd meg, hogy ki ez a sárkány?
- Ő a sárkányom, Égugró.
- Jó, értem. Gyere, vissza kell hoznom Fafejet.
- Hmm... Kőfej, Fafej... Ti nem testvérek vagytok?
- Történetesen ikrek. - mosolyogtam, majd visszaszereztük Fafejet.
***
- Hablaty! - löktem be az ajtaját Hablatyék házának. - Be kell mutatnom valakit.
- Ki... T? - kérdezte, majd tátva maradt a szája. - Sk... Sky... Skyler?! Te vagy az?! Jézusoom! - rohant hozzá Hablaty.
- Hablaty! Hát újra látlak unokabátyácskám! - rohant Skyler is, és Hablaty karjaiban kötött ki.
- De nagy lettél! És milyen szép! És mi ez a csík a hajadban? - nézte Hablaty, miközben egy puszit nyomott a homlokára.
- Ez? Nem émlékszel? Így születtem. És te is milyen nagy vagy! - ámuldozott Skyler. - Amúgy hívjatok csak Sky-nak! Ja, és a szemem alapból barna, csak kontaktlencsét viselek.
Hablaty még mindig ölelgette.
- Khmm! - hallottunk egy Astrid-szerű hangot. Az aréna kapujában állt teljes életnagyságában Astrid Hofferson!
- Astrid! Megmagyarázom! - kezdte Hablaty.

Folytatása következik...