20. fejezet: Az elrontott kísérlet

Amióta megérkezett Skyler, felborult a rend Hibbanton.

Először is, Takonypócnak egy nap sem kellett, és teljesen megváltozott. És itt kinézetre és belsőre is gondolok. A haját lenyalta (wááá, utálom, ha valakinek le van teljesen lapítva a haja... kiráz tőle a hideg), ruháját is átváltoztatta: valószínüleg Kalmár Johanntól csórhatta, mert tisztára olyan lett. Most mindig van a szájában egy rósza. Rósza. Igen. Mostanában így mondja. Rósza. Nyelvtn 5***. Totál. :D A minap belebotlottam, mire elkezdte:

-"Ó, Júliám, miért vagy olyan elérhetetlen?" - azzal felém nyújtotta a kezét, és kapálódzott, úgy téve, mintha nem érne el.

- Talán mert rövid a karod. - röhögtem ki, és otthagytam. Még utánam kiáltott:

- "Ne menj, várj még, ó gyönyörű hölgy!" - de már késő volt.

*

Mikor Astrid meglátta, hogy Hablaty egy más LÁNYT ölelget, én azt hittem, hogy ott azonnal felrobban a feje. Most elképzeltem, ahogy először vörös, majd lila, végül fekete lesz az alapból kerek feje, majd szétdurran. Aztán ott áll, fej nélkül. Csak nyaka van. És komolyan, elképzeltem. És minden percét élveztem! :D Jó, ez kicsit őrültem hangzik, de hát ahogy mindenki mondja: őrült lányhoz őrült gondolatok kellenek. És igazuk van. Szerintem. Biztos. Tuti.

- Mégis mi folyik itt? - kérdezte Astrid, idegesen húzkodva a frufruját.

- Astrid! Ez nem az aminek látszik! - kezdett mentegetőzni Hablaty, de nem tudott. Esélytelen volt. Astrid Vs. Hablaty. Ugyanolyan esélytelen, mint Én Vs. Takonypóc, ha felidegel.

- Nem?! Hát akkor mi? Mert ez annak tűnik, hogy mondod, hogy én vagyok az egyetlen lány az életedben, aztán most egy másik lányt ölelgetsz? Hát jól van! Így állunk? Most nem nyírlak ki, mert dolgom van. De még van egy kis beszédünk! (Amit mi persze nem hallhatunk, Hmmm...) - azzal elcsörtetett, az épp bejövő Halvért felborítva, aki elgurult, mint egy hordó. Kötelező volt nevetnem. Ebben a feszült helyzetben. 

- Ez meg mi volt? - kérdezte Skyler félénken.

- Ó, ő Astrid. A mondhatólagos barátnőm. - mondta Hablaty. - És most féltékeny. Mert megöleltelek. Bár megmondhatnám neki, mi is van valójában! Pillanat... Hiszen megmondhatom! - azzal ő is elfutott.

- Hát, ez furcsa volt... - nézett rám Skyler.

- Üdv Hibbanton! - mosolyogtam rá. - Itt ez megszokott dolog. - és megjött Takonypóc.

-"Ó, kedves, már mindenhol kerestelek!" - azzal rám vetette magt, és ölelgetni kezdett.

- Kitalálom: ő meg a te barátod. - nézett Skyler, mire elkerekedett szemmel néztem rá.

- Nem. Ő az egyik haverom, aki valószínűleg beszívott. Vagy sárkányfüvet evett. Vagy az ego eluralkodott rajta. Vagy ráesett egy zongora. Vagy egy traktor. Vagy mindkettő. - bújtam ki a szorításból. 

- Ó - nevetett Sky. - Akkor minden világos. Vagyis majdnem minden. Fafej miért eszi a hajadat? - kérdezte, mire megfordultam, és tényleg: Fafej rácuppant a hajamra, és úgy nézett ki, mint egy kisbaba. - Szállj le a hajamról! - üvöltöttem rá. - Nesze, edd a sajátodat! - azzal felmarkoltam egy adagot a hajából, és a szájába nyomtam. Az meg ette. Mint egy jak. 

Furcsán viselkedik Fafej. Először a hajamra, most meg a karomra szokott rá. Odamentem Halvérhez.

- Hallod! Miért viselkedik ilyen furcsán a bátyám? Már Rexre is rászállt.

- Ezért jöttem be az arénába, csak Miss. Dulifuli feldöntött.

- Akkor mondjad!

- Kísérleteztem egy Rettenetes Rémen, hogy tud-e más állatként viselkedni. És Fafej ott volt, És meglökte az asztalt, és ráirányult a sugár... 

-És sok az és...

-És most... Jaknak képzeli magát.

- Hogymivaan?! - akadtam ki.

-Ez.

*

Skyler magával húzott.

- Mutatnom kell valamit. 

És egy barlangba vezetett... Ami... Tele volt sárkányokkal.

 

Folytatása következik...