25. Fejezet: Ádáz

Az egész nap elromlott.
Egy hülye levél miatt.
Ne értsetek félre: nem Takonypóc vagy Hablaty újabb szerelmi baromsága okozta, hanem egy más levél. Egy nagyon szemét levél. Pléhpofa mindenkit összetrombitált a nagy csarnokba. Már be se lehetett férni, annyira tömve volt. Persze mi -Hablaty barátai- VIP-részlegben voltunk, vagyis teljesen bent. :)

-Figyelem, mindenki nyugodjon le, csendet! - próbálkozott Bélhangos, sikertelenül.
-Mindenki nyugodjon le a... Kacsába, és csitt legyen! - kiállítottam, mire mindenki elcsendesedett. Tekintély? Tisztelet? Nem, csak én. :)
-Kedves vikingtársaim, barátaim, harcosaim! - kezdte Pléhpofa. - Egy fontos ügyben hívtalak titeket össze.
-A mostani fontos ügyek nálunk mostanában nem is nagyon nagy ügyek - morgott Takonypóc, és amúgy teljesen igaza is volt.
-Ádáz fenyegetés érte a falut! - mondta törzsfőnk, mire megfagyott a levegő.
-Ádáz?
-Fenyegetés?
-Meghaluunk!
-Csillámpóni!
-Egy kis nyugalmat, és Fafej, ne szórakozz már! - igen. Fafejé volt a csillámpóni beszólás.
-A levél így hangzik - mennydörögte Pléhpofa, majd felolvasta a papírt:
-"Hibbant-sziget lakói! Pléhpofa! Hablaty!
Ezennel felszólítalak benneteket, hogy adjátok át a sárkányokat és a Hibbant-szigetet, és mind megússzátok szárazon! Ugyanakkor a Thorston ikreket is szolgáltassátok át nekem, mert különben nekik annyi! Terveim vannak velük. Vagyis csak az egyikükkel. Mikor holnap délt üt az óra, legyenek ott a mólón!
Wahahahaaaaaa!
Az ádázok legádázabbik ádáz vezére; Dagur."
-Te jó... Ég - néztem magam elé, és úgy éreztem, megfordul velem a világ. Az ádázok vezére követeli, hogy adjon át Pléhpofa minket neki. Szerintem a fejem a földet érte volna, ha Hablaty el nem kap, és meg nem tart. Ugyanez volt a helyzet Fafejjel is, őt Astrid kapta el.
Bepánikoltam. Totál. Életemben először most úgy érzem, hogy félek. De szerintem nem utoljára. Nem.
Már kicsit uncsi ez a sok izgalom és feje-tetejére-állás, de hát mit csinálnánk mi, ha nem történne,semmi? Valószínűleg belehalnánk az unalomba.
Hablaty amikor normális, ezerfelé kapkodott, mindenkit terelt, és terelt és terelt... Amikor meg nemnormális (most), ölbe tett kézzel ült, és ahogy ő mondta: Várom a hullákat. Úristen. Hablaty nem ilyen! Nem lehet ilyen izé!
Takonypócot meg megint kicserélték: visszaváltott a normális ruhájára (hállelujah) és eluralkodó rajta az a bizonyos védjük-meg-a-lányokat-mert-kinyírják-őket-és-azt-én-nem-akarom nevű pánik. Ezért sürög-forog körülöttem és Skyler között, és azt hajtogatta, hogy nyuginyuginyugi. És magának. A nem tudom miért. Áá, semmi ok nekem az aggodalomra, csak épp az ádázok vezére akar engem és Fafejet kényszermunkára fogni. Hagyjuk. 

Halvér elájult. Aztán felkelt. Aztán megint elájult, és megint felkelt. És így tovább. :)

Fafejet úgy tűnik, nem nagyon ijesztette meg a helyzet, mert halálnyugodtan bejelentette, hogy művészkedni fog, mert ha meghal, akkor legalább legyen jele annak, hogy ő igenis élt, és ő volt Fafej. És azzal a mozdulattal magára borított egy halom zöld festéket, és a falnak rohant. És ott maradt a nyoma. És ezzel rendben is lennénk, ha nem az arénában csinálta volna. Bah, takaríthatok utána.

Félek a holnap miatt. Eléggé.