2015. március 28., szombat

2. Nap: A Kiképzés

Rohanok, mint egy eszement. Mögöttem éles sikoltások, összedőlő fák, csattogó kardok zaja veri fel az erdő csendjét. Semmi nincs nálam, csak egy törött élű kis penge. Na ezzel aztán sokra megyek. Páran összefogtak ellenem, és most éppen kinyírni készülnek. Egyre beljebb futok az erdőbe, már fárad a lábam. Fák dőlnek romba, és az egy láncfűrész zaja mögöttem? Hallani a csapat gúnyos vihogását. Még mindig rohanok. Már annyira sötét van, hogy az orrom hegyéig sem lehet látni. Mellettem szintén egy lány fut. Olyan borzképe van, hogy a vaksötétben is látszik a borzorra. Megragadja a karomat, és a földre taszít. A kis pengét a torkához vágom, a csaj kigúvadt szemekkel esik le rólam az avarba, onnan legurul a lejtőn, egyenesen a szakadék kellős közepébe. Feltápászkodom, és óvakodva sétálni kezdek. Már csak pár lépés az aréna széle, ott állítólag van egy bunker. Csak pár lépés. Hirtelen elém ugrik Skyler. Megdermedve nézek rá. Szemtől szemben vele. Arca sebhelyes, ruhája szakadt, haja felborzolt és levelekkel teli, a keze úszott a vérben, mindkét keze, és egy tőrt forgat az ujjai között. Arcán naggyon gonosz vigyor. Elfutnék, de két srác lefog. Skyler emeli a kezét, meglendíti a tőrt, és egyenesen felém dobja. Repül a tőr, és...
Felébredek.
Erősen lihegek, alig kaptok levegőt. "Ez csak egy álom, ez csak egy álom" hajtogatom magamnak. Felülök az ágyban, megnézem, minden rendben van-e. Sky nincs az ágyában. Egy cetli hever az asztalon. Az ablakon napfény árad. Kiáltoznak. Egy pillanat, egy cetli van az asztalon. Felemelem, elolvasom:
"Lent várlak. Sky"
Ennyi. Kivánszorgok az ágyból (nem is olyan nehéz), és a fürdőszoba felé veszem az irányt. A hideg kőre lépve borzongás fut végig a testemen, én pedig akaratlanul is elvigyorodom. Otthonra emlékeztet, mikor is Fafej teljesen felébreszt. Ezt úgy kell érteni, hogy megállok a szoba közepén félkómásan (vagy ahogy Fafej hív: holdkórosan), dülöngélek össze-vissza, mint egy jak, aki megkóstolta a sárkányfüvet kíváncsiságból. Ilyenkor Fafej mindig morog egy sort, kimegy a kúthoz, és egyenesen a nyakamba zúdítja a jéghideg vizet. Ilyenkor is megborzongok. Ahogy belenézek a tükörbe, mily meglepően magamat látom: sápadt, falszínű bőröm beleolvad a fürdőszoba falába, a hajam kibontva lóg össze vissza, mintha egy madárfészket tartanék a fejemen, egy fekete top és egy rövidnadrág van rajtam össz-vissz. Hmmm. Takonypóc vajon mennyit adna, hogy ezt láthassa? :D 
Megmosom az arcomat, pislogok párat, majd a szekrényhez sétálok. Kinyitom, és látok benne egy mit? Na vajon mi lehet egy ruhásszekrényben? Ruhát. Valami kiképzőruhaféleség lehet. De még nem veszem fel. Ráérünk mi. Kiélvezem hátralévő napjaim aprócska örömeit. Felveszek egy világosbarna felsőt, ujj nélkül és egy fekete rövidnadrágot. A lábamra sarut húzok. A hajammal kéne már csak valamit kezdeni. Berongyolok a fürdőbe, keresek egy ollót. "Itt az idő" mondom magamban. "Meg tudom csinálni" mondom magamnak."Sikerülni fog, nem rontom el" biztatom ismét magamat. A hajam végéhez helyezem az olló szétnyitott száját, és összecsukom. Tizenöt centi leesett a földre a nagy szőke hajzuhatagból. "Ennyi elég is lesz", gondolom elégedetten, "Egyenlőre". Egy copfba fogom a hajamat, majd elégedetten nyugtázom, hogy ahhoz képest, hogy egy hét múlva kinyírnak az arénában, elég jól nézek ki. Lesétáltam az ebédlőbe. Minden versenyző ott volt. Benyomom az ajtót, és minden szem rám szegeződik. Sky elégedetten néz, Joseffa és Valans összesúgnak, Orion vágyakozva néz rám, majd megdicséri a sarumat, Tasma meg kipottyantja a szájából: -Szexi.
Hitetlenül nézek rá. Jesszus. Ez még Takonypócnál is rosszabb. Ám hirtelen beugrik a mentőötlet. Odasétálok hozzá, leguggolok, nem látszik az asztalnál a fejem. Pár másodpercig így maradok, majd jobb oldalról kezdve körívben felhúzom a fejem, miközben azt mondom:
-KREDENC!
Mindenkiből azonnal kiszakad az éktelen röhögés, Tasma leesik a székről, és a földön vihog tovább. Elégedetten meredek magam elé, amolyan "Ezt is elintéztem" módban, mire Tasma feláll, rám néz valami csábos mosollyal (elrontotta), mélyen a szemembe fúrja a tekintetét, majd így szól: 
-Szép és vicces is. Bejön!
Wááááááááá! Ezt nem hiszem el! Segélykérőn Skyler-re nézek, aki kezembe nyom egy adag kék löttyöt. 
-Ez mi? - kérdezem.
-Kiwi-Áfonya lé - magyarázza Sky. 
-Nem, ez Domestos - bizonygatom.
-Ez kiwi-áfonya lé.
-Nem, Domestos.
-Kiwi-áfonya lé.
-Domestos.
-Kiwi-áfonya lé!
-Domestos!
-Akkor legyen Domestos - egyezik bele. - Figyelj - hív közelebb. - Öntsd a nyakába. Megszállottan azt hiszi, hogy ufóhányás.
-Tetszik a hozzáállásod - vigyorgok rá, Tasmához sétálok, majd egy elegáns mozdulattal a nyakába borítom az egész Domestos-Kiwi-Áfonya micsodát. 
-Neeeeeee! - szaladgál össze-vissza Tasma. - Lehánytak az ufók! ESSÓSESS! 
-Csillapodjunk - áll fel Phlegma. - Nos. Ma elkezditek a kikép... Tasma, az ég szerelmére, ülj már le, nincsenek ufók! 
Mindenki leül a helyére, és enni kezdünk. Én egy kis jaktejet kérek csokigolyókkal először, majd miután rájövök, hogy hol vagyok, megváltoztatom a döntésemet laktózmentes jaktejre fahéjas gabonával. Mi van? Egyszer élünk, nemde?
-Szóval - kezdi újra Phlegma, miután leülteti Tasmát. - Ma elkezdődik a kiképzésetek. Ez egy két napos folyamat lesz, aminek keretén belül fejleszthetitek tudásotokat a tőr, lándzsa, íj és kalapács használatában. Miután megreggeliztetek, menjetek fel a második emeletre úgy, ahogy vagytok, egy fotózás lesz. Utána a saját szintetekre menjetek, vegyétek fel a kiképzőruhát, és az alagsorban gyülekezzetek! Sok sikert, és sose hagyjon el benneteket a remény! - feláll, és elmegy a vezérlőiroda felé. 
*
Felmegyünk a másodikra, ahol egy fehér falhoz állítanak mindenkit, és lefotózzák egy adott pózban. Nem kell sokat vacakolni, kivéve Tasmával és Joseffa-val, mert Tasma a póz miatt akadékoskodik, Joseffa pedig a haja miatt toporzékol. Túlesünk rajta. Végre. Skyler-rel felmegyünk a szobánkba, ahol felvesszük a kiképzőruhát.
-Tudod, Kő - mondja hátra nekem Sky, miközben a ruháját igazgatja - nem is olyan vészes ez. Orion nagyon rendes lány. Joseffa és Valans meg beképzelt pulykák. 
-Hah, akkor Tasmáról mit mondjak? - kérdezem. 
-Totálisan beléd van zúgva.
-Nem vettem volna észre magamtól - mondom. 
Lefelé vesszük az irányt. A kiképzőközpontban két ember vár minket: egy nő és egy férfi. Mikor mindenki megjön, belevágnak a mondandójukba:
-Üdv mindenkinek! - köszön a nő. - A nevem Syria, ő pedig - mutatott a férfira - Caillus. Mi fogjuk tartani a kiképzést nektek. Pár nap múlva bevonultok az arénába hatan, ahonnan csak EGY ember fog visszajönni. És köztetek van az az egy. Vágjunk is bele. kezdjük a tőrrel.
-Mit nekem! - röhög Joseffa, felkap egy tőrt, a céltáblára céloz, majd eldobja. Tizenkét méterrel arrébb dobja a cél közepétől.
-Ejj, de nagy szája van valakinek - néz Caillus. - Kíváncsi leszek, vajon most milyen nagy a szája. Joseffa! Állj a céltáblához.
Joseffa halálra váltan a céltábla elé áll. 
-Meg ne moccanj. Rád célzunk. Öt tőr lesz. Ha megmoccansz, véged azonnal. - felemel egy tőrt. Meglendíti a karját, majd...
-Állj - mondom. - Egy így teljesen nem fer. 
-Parancsolsz? - néz Caillus.
-Hadd menjek én oda - indulok. 
-Kérésed parancs - enged el.
Odaállok. Caillus eldobja a tőrt. Mellé. Második. A kezem közé. Harmadik. A fejem fölé. Negyedik. A lábam közé. Ötödik. Milliméterekre a fülemtől. Csöpög a vér a fülemből. 
-Nincs mit tanulnotok - mondja Syria. - Mehettek. Holnap nincs kiképzés. Semmit nem tudunk tanítani.
Joseffa hálásan néz rám. 
-Köszönöm - suttogja. Biccentek.

4 megjegyzés:

  1. Éhezők viadala egy kis Beavatottal fűszerezve, az Így neveld a sárkányodat univerzumában :DD Haláli. Félreértés ne essék, nekem tetszik a történet :) csak meglepődtem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Összegyúrtam őket, még akkor, mikor láttam. Tényleg tetszett? :D

      Törlés

blog