A húszezer egy szép szám

Kedves, drága, szeretett pirítósok!

Erre az alkalomra tartogattam a 35. fejezetet, de rájöttem, hogy írni nincs kedvem, legalábbis ezt. Két hónapja ígérgetem, és még ma is csak az elején tartok. Valamiért úgy érzem, már, ha tovább erőltetném, se menne az írás úgy, hogy ne menne el a kedvem, és ne lenne valami olvashatatlan izé belőle. Ezért valószínűleg a 35. fejezet a történet végét jelenti majd. Viszont nem maradtok nélkülem, már készül itt egy újdonság. Feljebb említettem, hogy ezt nincs kedvem írni, ebben lehet, hogy közrejátszik az is, hogy az új blogom ötlete teljesen elveszi az agyam írói részét, és arra késztet, hogy azt írjam.
Mindenesetre visszatérnék a fő témára, ami nem más, mint:

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A 20 000 oldalmegtekintést!

 

Álmaimban se mertem remélni, hogy egyszer ezt is megélem, de itt vagyok, 20 ezer oldalmegtekintésen a blogomon, és tehetetlenül csak annyit tudok mondani, hogy "Köszönöm". Tényleg, hálás vagyok ezért az egy évért, mert pont a blog egy éves szülinapjára esett a húszezer, sokáig le volt zárva a blog, de ezt most feloldom, szabadjára engedem, hogy gyönyörködjetek a semmit sem változott külsőben.
Lényegében ennyit szerettem volna per pillanat mondani, ha döntésre jutok, jelentkezem.
Boldog szülinapot LWTT! <3

ui.: A pirítóskenyér nem véletlen a köszönésemben. Nem. Tippelhettek, miért.